Ugrás a fő tartalomra

Szívvel - lélekkel Érted! - Az apukák szerepe az életben



Érdekes jelenséget vettem észre. Azt, hogy ha gyerekekről beszélgetünk, akkor mindig az Édesanyák szerepét emeljük ki jobban az életükben. Bár csodálatos dolgot tesznek, szerintem az Édesapa épp ugyanolyan fontos személy egy kisgyermek számára...

A fent említett gondolattal ébredtem ma. Habár nincs Apák napja vagy valamilyen különleges esemény. Én magam pedig még csak szülő sem vagyok. Mégis sikerült mosolyt csalnom az arcomra, mikor eszembe jutott, hogy mekkora szerencsém van az apukámmal. Mert a mai napig szoros a kapcsolatunk. Igaz, már régen nem vagyok az a kicsi lány, aki csillogó szemekkel várta, hogy hazajöjjön a munkából. Nem, már felnőtt nő vagyok, de még mindig a (kicsi) lánya. Hozzá kell szoknom, hogy ez így marad, mert akárhonnan is nézem, akárhányadik X-emet töltöm majd, akkor is a gyereke leszek. Ez számomra felbecsülhetetlen... Az még inkább, hogy biztos vagyok benne, számára is. 

Ám, nem is volt olyan egyszerű velem gyerekként. Bőven adódtak plusz feladatok, fejlesztések a sérültségem miatt. Neki - és persze Anyukámnak is - mégsem jelentettem terhet. Legalábbis nem akkorát, hogy bármely hátrányt érezzek. Ugyanúgy szerettek, mint bárkit.  Ez volt a normális és kész. Pont úgy illettem bele a családunkba, a testvéreim mellé - vagy inkább velük együtt - ahogy voltam. És ez valahol annyira értékes, szeretetteljes, lenyűgöző, hogy még szavakat sem találok rá. 

Mégis keveset emlegetjük az összetartást, összetartozást... és az Apukákat. Mert általában a gondokat, az aggódást, a kilátástalanságot és bajokat hangsúlyozzuk, ha fogyatékos gyermek kerül a képbe. De - mert mindig jön egy de - van az a nézőpont, ami az Édesapák és sérült gyermekeik kimondhatatlan kapcsolatát próbálja szemléltetni. Méghozzá egy fotókiállítás "Apák a köbön" címmel. 

Apák a köbön...

Ez az online fotókiállítás a VIDd Többre Alapítvány Facebook - oldalán jelent meg még 2021. december 3-án, a Fogyatékos Emberek Világnapján. A képeket Csillag Zsuzsanna készítette és még ma is megtekinthetőek. Többek között az említett közösségi oldalon, de például az nlc.hu-n is remek cikket írtak róla. 

Miért most?

Se gyereknap, se fogyatékos emberek napja, se apák napja. Akkor, miért most? Csak úgy. Mert ilyesmiről nem csak akkor lehet írni vagy beszélni, ha éppen van rá valamilyen alkalom. Erre mindig van lehetőség. Hisz a szeretet fontos. Az apukák is éppoly fontosak. Az, hogy létezik egy ilyen fogyatékkal élő gyerkőcöket és apukáikat bemutató kiállítás pedig hiánypótló. 

Nézd meg a fotókat a bejegyzésem linkjeire kattintva, mert magukért beszélnek! 😍

A bejegyzést írta: T.

(A nyyitókép: pixabay.com - nem tartozik a kiállításhoz, ingyenesen felhasználható)

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beszélgetés Gigi Forte szerzőnővel írásról, életről, Emberségről

Gigi Forte, azaz Kovács Ágnes Nem érhet nagyobb boldogság egy igazi könyvmolyt, minthogy hazai, kortárs szerzővel készítsen interjút. Fogadjátok szeretettel Gigi Forte, azaz Kovács Ágnes írónővel folytatott beszélgetésem írásos formáját. Hiszen sok érdekességre kitértünk, többek között az Emberség című könyvének megszületésére, melyről  ajánlót is olvashattok a blogon. Tekla: Ági, m utatkozz be, kérlek az olvasóknak pár szóban! Ági: Kovács Ági vagyok, 28 éves írói nevemen Gigi Forte. Budapesten élek a családommal, születésem óta enyhe mozgásproblémával küzdök oxigénhiány miatt. Mióta írsz? Hobbi szinten 17 éves korom óta, de érdemben 3 éve, mióta befejeztem az egyetemet.  Hogyan írsz? Van valami írós szokásod?  Sok időt töltök zenehallgatással, ilyenkor általában egyes jelenetek, párbeszédek szoktak megszületni, de ez még az írás, mint cselekvés előtt történik, amikor írok, teljes nyugalomra van szükségem. Mit ad Neked az írás? Miért szere...
Megjegyzés küldése
További információk

Élet egy igazi hullámvasúton: beszélgetés Pokk Brigittával EB-n innen és túl

  Most egy olyan ember mutatkozik be Nektek a blogon, akit személyesen is ismerek, és akire – túlzás nélkül mondhatom – felnézek. Mert Brigi a helyzetéből adódó nehézségek ellenére életigenlő, pozitív és motiváló. Pedig rendkívül komoly genetikai betegséggel, Epidermolysis Bullosa-val, azaz EB-vel él. Az EB folyamatos hólyag- és sebképződéssel járó, génmutáció okozta nem fertőző, örökletes bőrbetegség, amelyet a bőrben lévő strukrtúrfehérjék hiánya, vagy nem megfelelő jelenléte okoz. Az egészen enyhe, alig észrevehető variációtól, a folyton jelenlévő hólyagos sebeken át, a végtagok deformitását eredményező és a nyálkahártyát is érintő változat is létezik.   Brigi napjait a legsúlyosabb forma kíséri, így sok mindenben segítségre szorul. Ám ennek ellenére a lehető legteljesebb életet éli. Könyvet írt, blogol, koncertekre és nyaralni jár, valamint workshopokat szervez és mindig szán időt azokra, akik fontosak neki. De a többiről már Ő mesél. Fogadjátok szeretettel. Kérlek, ár...
Megjegyzés küldése
További információk

Láttátok már? - Életrevalók: a film, amit nem lehet elégszer megnézni!

Életrevalók - fotó forrása: Port.hu Az Életrevalók az a film, ami meghatározta a tinédzserkoromat és a mai napig nagy hatással van rám. Ugyanis végtelenül vicces, mégis természetes módon találkozik benne két igen eltérő világ: Philippe, egy gazdag arisztokrata felső tízezret ábrázoló, ám korlátok közé szorult világa és Driss, a gettóból jött és bonyolult családi viszonyok között felnőtt férfi hétköznapjai. Két teljesen eltérő személyiség, akiket összekötnek a mindennapok és akik megtanulnak egymást támogatva, egymásért élni.  Philippe egy ejtőernyős baleset miatt lebénul, mozgáskorlátozottá válik. Csak a fejét tudja önállóan mozgatni, így sok szempontból kiszolgáltatott lesz, a környezetében aligha becsülik őt. Ám gazdag mivolta miatt megtűrik. Felfogadja maga mellé ápolónak Drisst, aki egyébként kezdetben kerüli a munkát és a legkevésbé tűnik alkalmasnak a feladatra.  De miért is olyan elragadó és társadalomformáló mindkettejük alakítása? Mert Driss laza, lezser, ugyanakkor e...
1 megjegyzés
További információk